Egyéb

Platónnal szólva

  az Akadémián                       Barátaim, Embertársak itt  a ligetben, fák alatt,                       kényelembe helyezve magatokat, ma a csöndről beszélgetünk. Ha kérdeztek válaszolok , de fordítva, ha ti beszéltek s én kérdezek, dús szakállal, szájfelsőt takaró bajusszal értelmezésem        ellen, nem lenne szerencsés. [… Tovább]

Vers

Nem kérem tőled

      Nem kérem tőled, hogy megérts, De hallgass szavamra szüntelen. Mert hideg a világ, s mély a verem, Értelmünkből kihalt már a lét.   Nem kérem tőled az életed, Csak nyújts másnak, ha lehet, vigaszt, Kint úgyis burjánzik [… Tovább]

Vers

Gödörben

    Hallgatózom. Szíved csendes.Nem érek fel hozzád éjjel.Kitöltötted már a teret,abban más már sose fér el.Szemben velem hold enyeleg,csillagoknak lenne párja.Szeretkezne, de nem lehet.Ereimben könnyű pára.Itt maradok. Jó ez nékem,ha föld kérge elragadna.Követ rakjál fölém kérlek,ha az Isten megtagadna.Kapargatom. [… Tovább]

Vers

Ihlet nélkül

Vadvirágos, zöld mezőn…       Vadvirágos, zöld mezőn szárnyalt ifjú lelkem – dér-belepte dombtetőn száraz kóró lettem.   Ordít a vágy bennem, óh! A sok virág hol van? – Üres kalamárisom, kiszáradt a tollam.    

Vers

Érkezem

  Illanó perceimvágtató évekkésűrűsödnek…   Életem folyamacseppjévé lényegülsűrű ködnek.   Nyugtalan fényekbőlszőtte meg árnyékátasszonysorsom…   A hamis szeretetparazsán kincseimígy áldozom.   Kifosztva érkezemálmodott világomkapujához –   de magam adhatomvágyaim lüktetősajgásához…    

Vers

Csak óvatosan

Ne várass estig, most légy enyém.Dombjaim, mélyemnek zöldjeivelérted, s neked vannak.Csak a tiéd…De ne rohanj, csak lassan– óvatosan – kezd ismeretlenként– tégy úgy, mintha azok lennének –felfedezni csúcsaim,Istentől származó, ezért időtlen csábítani képes képeit,s völgyem – ott, igen, lent – [… Tovább]