Bakkné Szentesi Csilla : Gödörben

 

 

Hallgatózom. Szíved csendes.
Nem érek fel hozzád éjjel.
Kitöltötted már a teret,
abban más már sose fér el.
Szemben velem hold enyeleg,
csillagoknak lenne párja.
Szeretkezne, de nem lehet.
Ereimben könnyű pára.
Itt maradok. Jó ez nékem,
ha föld kérge elragadna.
Követ rakjál fölém kérlek,
ha az Isten megtagadna.
Kapargatom. Az nem az ég,
csak az ásó széle villant.
A méret itt éppen elég.
Lelkem úgyis hozzád illan.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.12. @ 11:54 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.