Nap: 2014.11.02.

    Egyenletesen pörgök ki jelenem kínosan megszámolt sarkaiból, próbálom körré formálni az életem, beleszámítva végre a véletlent, meg hogy semmi sem az, hogy semmiért cserébe nincs vigasz, és általában a taps is elmarad egy-egy túlfeszített, ám de sikeresen teljesített [… Tovább]

Zengő – ritmus, és kép Mondd, miért nem láthat olyat, ki földi,hogy virág nő kékre – s egésze izzik-ott, ahol felhők hasa dombok íve…Láthat? Igen? Ki? Válaszolj! Hogy kaphat olyat, ki féli:kőkeresztet hátra – le mélyre, szívbe –éppen akkorát, mi [… Tovább]

  Időn és magán kívül élt.Így lehetett rá számítani.Olykor. Követelni, ami tőlejárt: a kelleténél sokkal többször.Soha nem hagyta, hogy a szívünkközepére húzzuk. Akartuk volna?Foggal-körömmel ragaszkodottahhoz a több milliárd négyzetméteralapterületű külön világhoz, ami túltágas volt mindig egymagának. Egy nap aztán – na nem [… Tovább]

Ha úgy, mint a kanóc– viaszgyilkos- égne lángoló gondolatom,három éve lenne;ha úgy, mint a reggel– éjjelek váltója –ébrednék álmomból,három éve lenne…ha úgy, mint a tegnap– jövők anyja –várnék gyógyúlt holnapot,három éve lenne;ha úgy, mint én– akaró lélek –lélegezne egy fejletlen tüdő,három [… Tovább]

                                                                                                        egy régi dal                                                egy régi kép                                                új az ének                                                várod az estét                                                az emberek félnek                                                egy régi dal                                                egy régi kép                                                kérés a reménynek                                                miért és kinek                                                minek [… Tovább]

Anyámmal tegnap éjjel álmodtam   vele örök rendben voltam – sosem szoktam –álmom is oly egyszerű volt, visszafogott,ahogyan ő életemben lenni szokott –valami diétásat és gluténmentest,tortát vettem, amire ő rá se nézne –mosolygott és díszeiből a kisebbetleszedte, hogy úgy csináljon [… Tovább]

    Talán a vér ragadt meg, míg meditációvá lehetett. Talán a kisherceg felsebbzett lelkéből áradt szeretet. Talán egy óvodás ártatlanul szeretethiányos volt vadul. Talán a depresszió alkotásképtelen mozdulatlanul. De hiszem, mi állunk szerelmesen a sivatagban. Lelkünk eggyé olvadt sokezer [… Tovább]

Zengő/zene Kép: Michelangelo – Piéta       Megteltem bánattal…A szív túlcsordul, holtra rándul.Súlytalan lélek végtelen síkjánmegkövült, néma fájdalom.    A sors beteljesült… Könnyeimben ázik a világ,imám vérző gyászba fullad.Álmod őrzi a menny kék lugasa,mely ott lebeg a varázsló csöndés [… Tovább]

Imák gurulnak leTérdeplő halmokonUtat keresnekMinden idő örökké jelenDe az élet mégis halálról szólLélekre tűzött húscsipetrőlVonatablak előtt elfutó tájrólKihűlő csókokrólElnémuló szájakrólŐszbe vesző fürtök illatárólLéket kapott csónakbanSzorongásrólIdők metszéspontjárólMúlttól és jövőtől való szabadulásról   Ma egész nap esettA koporsóraVastag paplant helyeztekNem szívesen hallottuk [… Tovább]