Saját fotó Csepereg. Az utca megtelik sietős léptekkel. Előkerülnek az esernyők. Tejszín-köd a szemüvegeken. A butikok lámpáját korán kigyújtja az est. Hideg szél borzolja a felhőt, összesepri a leveleket. A fák félve dugják össze csapzott koronájukat, az [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, talán még öregapám sem tudja, mikor, élt egyszer egy ember, aki azt hitte magáról, hogy ő a világon a legerősebb, nincs hozzá foghatóan erős ember a földgolyón. Hogy ehhez bizonyosságot is adjon, a falubeli [… Tovább]
Hűséges, vén gólyamadár Kelepel a kéményen, Búg a harang ősi hangja, Kíséri a lépésem. Ódon várunk falai közt Szépen cseng a nótája, Mint amikor szívéből szól Kedveséhez babája. Hős vitézink szava csendül Harangjaink dalából: Hogy a székelyt nem [… Tovább]
Illusztráció: Kovács Beatrix Két kéz, finom sóhajhíd szavak, az eső lustán csepereg, esti fény szendereg, hűvös tócsákat kerülget a szürkület, halkan koppan a cipő, két kéz összeér, hófehéren leng az égen emlékedben ez az év. Két kéz, ha [… Tovább]
Mondd Anyám, miféle szerelem érlelt, amikor karmádat cipelve sírtam magam ebbe a világba? Mosdatlan bőrömre száradt méhed vére, szememben még égett Isten jelképe… S miközben könnyed lemosta születésem mocskát, fázós felhők mögé bújt a február. Láttad az utam kezdetét, [… Tovább]
