Vers

Vad.Galamb

Fotó: Bánfalvi Zsuzsanna       Irigy haragra gyúltam az imént. Látom, két vadgalamb csókolózik egy ágon… Hová tűnt a nyár? – Szívem egyszer majd újra kitárom… (?) Hogy szeretlek-e még?   (talán jövő nyáron)      

Vers

Haragban állok a világgal…

Kép: Hegyi Krisztina: Belső harc       Haragban állok a világgal, és sorsommal, mely elvett tőlem apát, anyát, szerelmet…  Megkérgesedett lelkemmel vívok végtelen csatát. Csillagok ágairól lopott fegyveremmel bontom falát. Szívemben eleven emlékekkel felvértezve harcolok konokul, a gúnyosan kacagó  [… Tovább]

Vers

Belélegezlek

Azt mondtad, ne rólad írjak. Fákról, háborúról, esőről, vagy ahogy párásodik a szobaablak. S én belélegezlek, akár öntudatlan téli fák a zúzmarákat. Egyenlőtlenek a harcok is, éjjel elvérzek, miként végtelen, mélypiros egek, a hajnal kiszolgáltat, és újra ártalmatlan leszek. Még [… Tovább]

Vers

Csütörtök hajnali dudáskodás

      Sötéten lapul. Lassuló hunyorgásban világosodik.   Arcon fiatal erdő, habozom, kezem gyors pengére vált.   Arcszesz illata visszatérít kamaszkor előtti időt.   Több tennivaló most pont nincs, a tükör nem tett semmi olyat.

Vers

Ahogy öregszem

    ahogy öregszem egyre közelebb érzem az erdőt a fát gyökerei között a sok apró csodát s lelkem  tehozzád ahogy száll borostyán leszek úgyis szemedben égő emlékfáklya akkor is ha már nincs tovább te ezt add tovább tovább

Vers

November végén

November végén                   Koosán Ildikó  Még kell e perc, hogy itt lehessnovember végén hozzám közel;házunk falán zizzen a repkény,kószál egy árny, mintha keresnél, s a süket csönd e neszre figyel. Alig sejthető jelek a fák közthol itt, hol ott tűnnek elő; egy jól [… Tovább]

Vers

Emlékezz!

      Emlékezz arra a pillanatra, mikor a kertvégében az a bolondos, kis nyárfa válladra hajtotta fejét. Hangosat kiáltott a szél, egy félős kis lépés az útról lesietett, rám néztél, és bennem a vágy egész az ajkamig kérezkedett. Emlékezz [… Tovább]

Vers

Nyomor – monológ

      Te mindig hajnal, kinek múltam csak heg,de szépsége a köd, s kinek, mint köszvénykor nyomorom, tudd, reményem odalett,mert fájlalom tudni, hogy sehol ösvény,a Bibliában megírt keskeny, mit olykevesen járnak, pedig édenbe visz.Van még más, folytatom, jóllakott mosolynekem [… Tovább]

Vers

Halasztási kérelem

      A hajnal átnyúlt felettem.Szobám faláról takarómra igazgatta a napsugarakat.Csak lassan húzta félre az éjszaka függönyét,miközben lesöpörte a párnán nyújtózó álmokat.Haragudtam rá.Este szedhetem újra össze.Lehet nem is találom meg mind.Közben még az is elveszhet,amiből Isten csak nekem nyújtottés megengedte, hogy velem egésszé kerekedjen. Mint régen. Amikor [… Tovább]

vegyes

Kártyaparti

      Hideg széllel érkezett a hajnal, majd jeges köd ereszkedett a földre, egy padon öreg koldust marasztal a nyomor, s kapadohányt szív tüdőre. Már semmije sincs, csak a fájdalom, a múlt sebeket mart a testén, halált köpköd, nyirkos [… Tovább]