Bevallom, nem voltam különb másoknál,bár némi vásznat emlegettek rég. Voltam vásott kölyök, máskor meg derék,sőt derekabb annyi más vásottnál. Megtettem mindent, azt is, amit nem kell, lássák, nem vagyok egy-részre hajló. Őserő vonzott, éreztem, mi a jó, megbékéltem saját vétkeimmel. [… Tovább]
Juhász Gyula nevezte el a temetőt Őskertnek, azaz az ősök kertjének. már megint ez az ősz s a fáradt fények mécsesek lobogása mohás sírokon a kerítés mögött kattog a vonat fut az élő a [… Tovább]
Történt akkor, amikor még a nagyobbik söröskorsó is státusz szimbólumnak számított. Szóval az átkosban… Az öreg suszter pénteken elejtette a kaptafát, bezárta a műhelyt és utazott Ceglédre. Ott, a város szélén, a 8. dűlőben volt kis szőlője, olyan családi [… Tovább]
Egy öregvő ember volt, hallgatag, mint akit soha nem sütött a Nap, ott hajdokolt a sok titok között, pár centivel a vén padlat fölött, különleges fortélyról nem tudott, a vastag mégis csöndön átjutott, s az armarium rejtekeiből, a papot lassún [… Tovább]
Inspirált: Neogrády Antal “Anna örök” glosszája (Zeneajánlóm: http://youtu.be/XTsaou-qrjk ) Már elfeledted hajam illatát is, a hárs’ hordozza talán még nyomát, az arcom éle gyenge holdvonás, mit visszatükröz néhány fénybogár. Az éjszakákban alig vannak színek, pedig bennem annyi szép [… Tovább]
