Juhász Gyula nevezte el a temetőt Őskertnek, azaz az ősök kertjének.
már megint ez az ősz
s a fáradt fények
mécsesek lobogása
mohás sírokon
a kerítés mögött
kattog a vonat
fut az élő a célja felé
te nem sietsz
már lenyugvó emlékfoszlány
a hajad a hangod a mosolyod
a térdeplő angyal szárnya fénylik
krizantém-ölű délutánban
pirosló szalagon szeretlek
kutatlak és kereslek
a márvány hamis-mosolyú csendjében
kattognak az emlékek
felakasztott koszorúba fonva
az esdeklő bocsájsd meg
fut az élő a célja felé
pedig mindig mindennek ez a vége
ez a lenyugvó délutáni csend
a sírok között
a kopott padon elkopott
felesleges sóhajok
Legutóbbi módosítás: 2014.11.03. @ 19:19 :: nemojano
