Feltalálod magad minden apróságban. Napsugáron tartod a pillanat szívét. Olajozott mozdulataid mélázva teremtenek. Ágyra néző ablakok fényes tekintetén megül a rend, néhány gyűrődésen átszűrődő emléket simogat. Lábad lopva, zajtalan libben. Fordulásod táncában az elképzelt: közelmúlt. Már magad sem érted. Jókedved [… Tovább]
Előszedem kifestőmet, s mint önfeledt kislány, a színes ceruzáim után nyúlok, s míg színezem az élet apróbb, beszürkült részleteit, már ocsúdok is az álmokból, visszatérek a valóságba, ellököm magamtól a vágyaim, kiáltom, hogy már megint, már megint csak [… Tovább]
Portré D. Bencze Erzsébettel „A Gondviselőtől kapott talentumokkal több művészeti ágnak hódolhattam, de nem tartom magam művésznek. Az önkifejezés formái, a dalolás, a festés és az írás olyan eszközök számomra, melyek segítenek az öntisztulás lelki folyamataiban. Ez az a [… Tovább]
Az illusztráció Takács Zoltán műve Amilyen gyorsan jött az éjjeli zápor, úgy rohant tovább át a hegyeken. Épp csakhogy nyoma maradjon, sebtében végigverte az alvó erdőt. Zsófi nem bánta az esőt, hisz védte az öregtölgy lombja, ahogy a [… Tovább]
