Marthi Anna : Az otthon álma

Feltalálod magad minden apróságban.

Napsugáron tartod a pillanat szívét.

Olajozott mozdulataid mélázva teremtenek.

Ágyra néző ablakok fényes tekintetén

megül a rend, néhány gyűrődésen

átszűrődő emléket simogat.

Lábad lopva, zajtalan libben.

Fordulásod táncában az elképzelt: közelmúlt.

Már magad sem érted. Jókedved mélyülő

titkain kivirágzó csend lobbant benned

lángra tegnap megéltet, elpirulsz,

hányszor átrepül, és karodban nyugszik

meg a változás állandó madara; ha

leülsz boldogan: szíved kiugrana.

Ma úgy telítődik a lég, egyazon arc kavarja

fel tekinteted útvonalát, vágyaidnak kezét,

vagy csészéd öblét.

Nem keresel társaságot,

sem egyetlen szóért odaadható

türelmes múltbéli várakozást.

Romolhatatlan múlik az idő,

mert itt szuszog benned

Ő, a megszületett

Világ.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak