Vers

Megszerettelek

Mielőtt megszerettelek,itt éreztelek a közelemben,pedig azelőtt sohasem láttalak.Hatalmas csönd volt körülöttem.Meghallottam a lélegzetedet,és valami könnyed, légies dallamot…Már tudom: a szíved ritmusa volt.Időtlen béke költözött akkorészrevétlenül a szívembe.Egyszerre körbefont, átöleltvalami végtelen nyugalom,mint egy puha takaró,vagy elhagyott, finom pulóver, melybőlárad a rég [… Tovább]

Vers

szeretteleks most a semmi fájmegérint mint a fényben lebegés mint a lassan halkuló szavads ahogyan a pillanat ziháltlehulló leveleken kereslekszeretleka mélység nem akadály          

Vers

Ne szólj meg azért, ami vagyok

    Ne szólj meg azért, ami vagyok,Hisz gyarló emberi gyöngeségem,Hogy őszinte könnyet hullatok,Míg Istentől szerelmed kérem.   Ne szólj rám, mikor reád nézek,És játszva megérintem arcod.Az élettől náladnál nem remélekFényesebb, drágább hadisarcot.   Ne csúfolj, ha csókolni vágyomAjkad és [… Tovább]

Vers

Platón a magyarázatról

                                   Mondhatom azt, rendbejön. Mi jön rendbe? Mi a rend? Száz ész százfelé gondol, s nyomában magyarázatok, egy se áll meg, mind rohan vaktába, mire figyelne, magának önmaga fontos, mégpedig a legfontosabb! Egyik másikra nem figyel, néhányuk összeütközik, [… Tovább]

Vers

Megmentés

/háesz szonettkoszorúkhoz/     Hol csimpaszkodtam bele ebbe: milyen csendesen megbújó hős menti meg az ártatlan, kurvának eladott lánygyermeket, és döfi balegyenesét kuglifejű stricibe? Ha van is ilyen film, valóságban akad ártatlan embereket mentő, magányba burkolózó, agyafúrt? Bűneim által ártatlan [… Tovább]

Vers

Még fogom…

Fogom a kezed… egy emlék nem ereszt, lehunyt pillám alól kérezkedik tenyered selymébe, félve csókolja ujjadra az elhagyott álmokat, még vállam érinti vállad, az óra a falon a perceknek suttog, kéretlen kopog a hajnal jégvirággal szőtt ablakon, a pillanat fehér [… Tovább]

Vers

Egyszerű

    Szeretlek – mondtam, s ha öllek is szeress, hisz tudod, ha háborúzni hívsz, én nem ejtek foglyokat.Letaposott békegalamb vagyok, ki bosszút esküdött. Mindenkinek.S aztán úgy hajoltam szíved nyugtalan ritmusa fölé, mint elhagyott babáját kapja fel sárból a gyermek, [… Tovább]

Vers

Kicsit másként

    Őszbe kanyarodó úton rőt színeket kutatok a hulló lombok alatt. Még nincs itt a nap, hogy mint levél fonák redőit tapintottam úgy simítsam ébredéskor arcomat. Nem, még nem szabad, forgasd csak zúgó szél az avart. Majd úgyis eljön [… Tovább]

Vers

Radnóti

 Radnóti1909 május 5. -1944 november 9./akrosztichon/                   Koosán Ildikó   Rólad, ma arról Ahogyan lényedDiadalt ül szavunkban Nem múló fényed  Ólombetűi égnek Törölhetetlenül Időnk könyvlapjain Megül a lélek Irdatlan mélyénKözeled keresiLakatlan létedÓdáját mantrázzaSorsodról legbelül ma feldereng sárba tiportlépteid nyomaaz abdai őszben 2014. november 8.

Humor

Csók

  Megállt a busz. Ismét megérkezett egy településre. Egyik olyan, mint a másik, azaz, mindegyik különböző, ebben hasonlatosak. Ám — és meglepődve vette tudomásul — ez már a város volt, maga a város, ahonnan elköltöztek, annak idején. Mintha megváltozott volna [… Tovább]

Vers

Letalis

  Félek a búcsúzástól, most mégis elveszítelek, hagyom ujjaim közül kifolyni, mit megtartani nem lehet.   Hallom, ahogy a múlt porcelánként hull a földre, mikor szilánkokra tör, kezeim is rándulnak ökölbe.   Vérzik a lábam, húsomig fúródó emlékszilánkok, ködös szemeimmel [… Tovább]