Tóth Zita Emese : Letalis

 

Félek a búcsúzástól,

most mégis elveszítelek,

hagyom ujjaim közül kifolyni,

mit megtartani nem lehet.

 

Hallom, ahogy a múlt

porcelánként hull a földre,

mikor szilánkokra tör,

kezeim is rándulnak ökölbe.

 

Vérzik a lábam,

húsomig fúródó emlékszilánkok,

ködös szemeimmel

csak gyűrűző tegnapokat látok.

 

Hinni akarok a reinkarnációban,

vonyít bennem a tudatalatti,

el kellett vennem,

mert nem tudtam adni.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 139 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.