Vers

Egy irányba hajlók

        Nem sietek, maradok még, tisztogatom sírköved bús levelek s lehullt gallyak takarnak rád szőnyeget.   Karját tárva hallgat a táj – most a szél is mostoha –  s mint az egyfelé dőlő fák; nem találkozunk soha. [… Tovább]

Vers

Karácsony

Julika néni nyolcvankettő. Kétszer két évet várt térdműtétre. Míg kórházban volt, Karcsi bácsi meghalt. Nem búcsúztak el. Julika a szomszédunk. Tegeződünk, mert azt hiszi, én vagyok az a Zsuzsi, aki elköltözött – agydaganattal, nemrég temették. Julika szervez, takarít, felmos, pöröl. [… Tovább]

Vers

Kertásás

A derék fárad, sós csöppök az arcon,csak magad űzöd, senki sincs, ki hajtson,és megnyugodva bámulsz föl az égig,ahogy a friss föld eléd feketéllik,s úgy öleled át szemeddel a kertet,mint sok éve az ébredő szerelmet,a sárgálló őszt zsenge zöldnek látod,ahogy a [… Tovább]

Vers

Állandó, kontra Én

  Köd, és dér fakít vörös háztetőt.Alant halkuló kutyaugatásokbúcsúztatják a nagybetűs– szidalmat is vélek bennük felfedezni – őszt,de mi bennem dühöng, maradjon titok.Higgyék csak kedvencemneka hűvössé lett sugarakat.Egy légy pihen mozdulatlan a falon.Álmodik: büszkén ingerel,és nem bírom melegemtől, elhajtanám, de [… Tovább]

Vers

Harmatcseppek

  Olyanok vagyunk mi ketten egymásnak,mint Isten esti sóhajából lecsapódó harmat,vagy két egymásért epedő csillag könnye.Először én kezdek az égboltról alá hullani,folyton azt lesve, várva, utánam jössz-e.   Titkon azt remélem, hogy ott lenn a mélybenvalami nagy, közös jóvá válunk,molekulákként [… Tovább]

Vers

Tankák

    ködös éjjelen csendben vacog a bánat csillagokról lop reménnyel bélelt égi fénykabátot magának vágyam motoszkál  szárba szökkenek benned lelkedben nyílok mint szivárvány virága a mennynek kapujában szerelem árad körülleng lényed fénye miattad élek   lélegzésed hangjait gyűjtöm örök [… Tovább]