Nagygyörgy Erzsébet : Tankák

 

 

ködös éjjelen

csendben vacog a bánat

csillagokról lop

reménnyel bélelt égi

fénykabátot magának


vágyam motoszkál 

szárba szökkenek benned

lelkedben nyílok

mint szivárvány virága

a mennynek kapujában


szerelem árad

körülleng lényed fénye

miattad élek  

lélegzésed hangjait

gyűjtöm örök emlékül


szendereg a hold

lábujjhegyen lépkedek

suttogva szólok

repkedő angyaloknak

suhogjanak halkabban


jégvirág nyílik

meztelen fák ágain

hótündér reppen

tejfehér paplant hullajt

a szunnyadó világra

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet