Böröczki Mihály - Mityka : Kertásás

A derék fárad, sós csöppök az arcon,
csak magad űzöd, senki sincs, ki hajtson,
és megnyugodva bámulsz föl az égig,
ahogy a friss föld eléd feketéllik,
s úgy öleled át szemeddel a kertet,
mint sok éve az ébredő szerelmet,
a sárgálló őszt zsenge zöldnek látod,
ahogy a tavasz melegágyát ásod,
és halad a rend, nő a sor a sorra,
te szaporítod, s ritmusra hajolva
az ásót egyre mélyebbre ereszted,
a kifordult rög megcsillantja kedved,
az örömöt a napfény felé tartod,
s egy lenge szellő letörli az arcod.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.