Sonkoly Éva : Kicsit másként

 

 

Őszbe kanyarodó úton

rőt színeket kutatok a

hulló lombok alatt. Még

nincs itt a nap, hogy mint

levél fonák redőit tapintottam

úgy simítsam ébredéskor

arcomat. Nem, még nem szabad,

forgasd csak zúgó szél az avart.

Majd úgyis eljön hozzám a

dér-csipkézte üzenet, hogy

az idő lejárt, hajam, arcom

színe oda már, de addig még

játszom őszi úton a szálló,

színpompás, arany levelekkel.

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"