Bálint Szilárd : Ne szólj meg azért, ami vagyok

 

 

Ne szólj meg azért, ami vagyok,
Hisz gyarló emberi gyöngeségem,
Hogy őszinte könnyet hullatok,
Míg Istentől szerelmed kérem.

 

Ne szólj rám, mikor reád nézek,
És játszva megérintem arcod.
Az élettől náladnál nem remélek
Fényesebb, drágább hadisarcot.

 

Ne csúfolj, ha csókolni vágyom
Ajkad és játszanék hajaddal.
Édes vagy nékem, mint méz a fákon,
Lehelletted, mint az őszi hajnal.

 

Ne dorgálj, hisz szerelmes vagyok.
És úgy vagyok ilyen, pusztán mint
Részeg ember magával andalog,
S boldogságából nagyokat hörpint.

 

Ne hidd, hogy nagy csodák, mint ez,
Követni fognak halálodig.
Mióta Ámorként szerelmet hintesz,
Én mégis szeretlek majd halálomig.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bálint Szilárd
Szerző Bálint Szilárd 60 Írás
- Kedves szerzőnk, az Email címed érvénytelen!! -