Álmatlanul forgolódsz
az ágyadban,
veled forognak
a gondjaid,
pörgésben vagy,
éjjeli körvándor.
Szembe jön veled
az előző nap,
a jövő távoli mámor.
Magadba forgolódsz,
elragad a szédület
még nem tudod,
a reggel
megváltás vagy rémület,
az induló nap szólít:
üdvözöllek ember.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.09. @ 07:10 :: Urbán-Szabó Béla
