Bakkné Szentesi Csilla : Anna-szál(l)

Inspirált: Neogrády Antal “Anna örök” glosszája

(Zeneajánlóm: http://youtu.be/XTsaou-qrjk )

 

 


Már elfeledted hajam illatát is,

a hárs’ hordozza talán még nyomát,

az arcom éle gyenge holdvonás, mit

visszatükröz néhány fénybogár.


Az éjszakákban alig vannak színek,

pedig bennem annyi szép virraszt,

mégsem érzem nyugodni a szívem,

lehet szerelmed haldokló pipacs.


Míg földi létem hagyta zsenge szálként

hozzád hajoltam minden hajnalon,

nem számoltam félve vajon hány még

az érintés, mit tőled kaphatok.


Hogy édes volt vagy keserű az íze

a csókodnak, mi egyre csak fogyott,

mit számít már, ha szemem hamis színe

csak emlékként hagyott örök nyomot.

—————–

Írd be azt a pipacsot a sorközbe, és jó lesz. Ne legyen se rím, se rímhívó. A sor belsejében meg azt csinál, amit akar. 🙂

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.