Imák gurulnak le
Térdeplő halmokon
Utat keresnek
Minden idő örökké jelen
De az élet mégis halálról szól
Lélekre tűzött húscsipetről
Vonatablak előtt elfutó tájról
Kihűlő csókokról
Elnémuló szájakról
Őszbe vesző fürtök illatáról
Léket kapott csónakban
Szorongásról
Idők metszéspontjáról
Múlttól és jövőtől való szabadulásról
Ma egész nap esett
A koporsóra
Vastag paplant helyeztek
Nem szívesen hallottuk volna
Ahogy végsőket döng a föld
Arcunk szélbe tartottuk
Hagytuk hogy könnyeink
Esővel hulljanak
Hajladoztunk
Ázott szalmaszálak voltunk
És valahogy nem tudtunk egymásnak
Vigaszt hazudni
