Thököly Vajk : Amikor én gyermek voltam

 

 

 

Amikor én gyermek voltam,

Gyakran ugráltam szénában,

Dudorásztam, álmodoztam,

Mezítláb a tarlón jártam.


A tyúkólba belebújtam,

Tetves lett tőle a hajam,

Vakaróztam, mint egy bolhás,

Így lettem kopasz óvodás.


Feküdtem az ól piacán,

Szidott is érte nagyanyám,

Két tehene kinevetett,

Még a jászol is elrepedt.


Kecsketejet ittam nyersen,

Tőgyéből a számba fejtem,

Nyáron, a Berettyón úsztam,

Egyszer majdnem megfulladtam.


Mikor a disznónkat vágták,

Megfogtam, húztam a farkát,

Bár a körmét nem kóstoltam,

De a zsírját sokat nyaltam.


A kolbászt nagyon szerettem,

A füstölőt sokat lestem,

Felmásztam a kemencére,

Hadd lám, lesz kenyér ebédre?


Hegyeltem az ülésdeszkán,

Rángattam a gyeplőt durván,

Kiáltottam: – Indulj, gyia!

Szaladt a paci kaluba.


Loptam szőlőt, körtét, almát,

Zavartam nagyapám nyáját,

Lovagoltam, boldog voltam,

Amikor én gyermek voltam.



 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk