Schifter Attila : Selyma mosolyok

 

Megvetések,  elkínzó  agyonhallgatások 

  nem  ordítok  bele  fájón,  cinkos  csendekbe   

inkább  külön  bejáratú  dögkutat  ások, 

ráparcellázódva  az  új  kényszersírkertre. 

 

Elmúlt  szerelmek  emléke  hűséggel  dacol, 

pedig  csak  vágy  és  érdek  udvarol  a  testnek 

a  konformitás  hamvadó  oltárán,  ahol 

félő  félérzések  áldozatot  keresnek. 

 

Tettetett  tettet  a  tetszhalott  osztályra  von 

( ’s  nem  élesztik  már  újra  a  szószövő  párkák ) 

az  igazság  szérumai  tiltólistákon 

a  végleg  lejárató  dátumukat  várják. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás

A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.