18:25. Felkészülés. Felhajtunk egy pohár bort. Vöröset. Ha csak Sangria van, akkor azt. Nem érzünk semmiféle kellemes bizsergést, amely el szokta önteni az embert az első pohár után. Nem. Ez most nem erről szól. Lehajtjuk, mintha valami keserű gyógyszer volna. Mert ez most az. Lemegyünk az udvarra. Szabadlevegőn végzett testgyakorlatnak párja nincs. Valamint kitalálhatunk még hasonló bölcsességeket. Magunk szórakoztatására. Elindulunk lefelé. Nem. Arra nem gondolunk. A pár héttel ezelőtti rémálomra. Bármi másra, de arra nem. Meg a köré kerített vélt és valós bizonyítékokra sem. Mert vannak ám. Ilyenek is, olyanok is. Tehát arra nem gondolunk. Arra annál inkább, hogy egyszer már sikeresen kiszuszogtuk azt is, mint valami fájást. Amúgy hülyeség, hogy ki lehet szuszogni a fájásokat, az csak arra jó, hogy lekösse magát az ember, és ne akarjon ott helyben meghalni – mialatt k…ra és kib…tul fáj. Amint leértünk az udvarra, felvesszük a kezdő pozíciót. Testsúlyunkat a bal lábra helyezzük, a jobbat lazán oldalra – és kissé előre –a talajra. Magas sarkúban ez sokkal esztétikusabb, de most a praktikum a döntő,tehát a tornacipő is megteszi. Húsz-huszonöt másodpercenként testsúlyáthelyezést hajtunk végre, mivel b…ra hideg van. Pisilni is kell. Hozzákezdünk a gyakorlathoz. Kipattintjuk a tárcát, remélve, hogy van még benne, majd előveszünk egy szálat. Előkotorjuk az öngyújtót, remélve, hogy az nem kakukkol ki a hidegtől. Rágyújtunk. És – nem lehet elégszer elmondani, hogy „és”-sel igenis lehet mondatot kezdeni, tehát most is elmondjuk – rágyújtunk. Mélyet szippantunk. Nem. Nem érzünk semmiféle kellemes bizsergést. Ez most nem erről szól. Kifúj. Nem, arra sem gondolunk. Beszív. Keressük a zsebünkben a telefont. Kifúj. Nem hoztuk le. Micsoda szerencse! Beszív. A fr..cért nem hoztuk le!Kifúj. Még mindig ba…mi hideg van. Az egészségért bizony meg kell szenvedni. A lelkiért is. Meg a szépségért, valamint a sikerért. Ezek, persze, legalább annyira álságos megállapítások, mint amit korábban a fájásokról mondtunk. A szél is fúj. Beszív. A cigarettás kezünkkel megvakarjuk a jobb szemöldökünk feletti homlokrészt. Idegesítő, hogy az a hajszál mindig pont ott birizgálja. Egyúttal feljebb toljuk a szemüvegünket is. Igényel némi ügyességet a mutatvány, de gyakorlott kéznek nem probléma. Kifúj. Elnyomjuk a cigit. A csikket felhozzuk,mert az udvaron nem szemetelünk. Tiszta udvar, rendes ház. Felfelé a pár héttel ezelőtti rémálmon gondolkodunk. Meg a köré kerített vélt és valós bizonyítékokon. Azon, hogy most még csak rémálom, de bármikor – saját tetszése és választása szerint – realizálódhat. Magyarán, a feltételes módnak önállóakarata van. Mintegy megszemélyesítjük őt, felfelé a lépcsőn. Abszurd helyzetekben mély és magvas gondolatok születnek. Szándékoltan abszurddá tett helyzetekben még inkább. Olyankor az önirónia is kivirágzik. Befejeztünk a gyakorlatot. Egészségünkre! Ismételjük 23:05-ig óránként! Majd féljünk. Elaludni.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.07. @ 07:02 :: Kovács Ágnes