Bonts ki, és megnyílok e feszültségterhes világnak.
Ha túl szabaddá váltam, zárj vissza.
Óvatosan! – mert ez nem börtön, csak fegyelmezett valóság.
Agyféltekémen egyensúlyoz a hinta-palinta.
Vajon hova esik, ha leszakad a mondóka?
A súlytalanság nem csak könnyed lebegés.
Vágyom oly nagyon, egy delfin önfeledt szeretetét.
A lehetetlenre nincs megoldás, csak lehetőség.
Érzéki csalódások cikáznak iránytalanul.
Ez olyan, mint egy labda effektus. Pattogása lassan halkul…
Nem lehet folytonosan magamra ölteni a hazugság látszatát,
idegtépő cselekedetek kötelező unalmát.
Nem tudtam meggyőzni a világot.
Elcsúsztam tudatom zöld kövezetén.
Az égen, gondfelhők rajzolata. Mikor szép, kék álmot ígér.
Ha sötétül, kerülném.
