Csillag Tamás : Minden változik

Nyomtatás

Minden változik.

Van-e még tiszta oldal?

– odafordítanám az arcom –

Neked is háttal állok.

Szemeid kékek, mint a Balaton,

csak én süllyedek egyre, k?,

amit beledobtam.

Van, ami megmaradt:

a jóles? fáradtság, a munka

öröme, a gyerekek kacagása

és a szik, ami felnevelt.

Ugyanaz maradt.

Nem lett üresebb a buszon a tömeg,

sem keményebbek a vállak, amik löknek.

Újra érzem a vaspor szagát,

az inak hevületét, a muszájt,

hogy a görcsökig menjek.

Nyugtalan vagyok, mint a tócsák

gy?r?i, koponyámból nem tudok

elszaladni. Lennék példa –el?tted-,

hogy lásd, amit tudok, vállaimon

tartom nehéz kupoláit a vágynak.

Amit eddig vittem, eldobnám.

– érted, magamért –

A kényszerek mások.

Az egyedülség nehéz ácskapcsokkal

fogja össze az augusztusi

éjszakát. Éber vagyok, fáradt,

pupillám kútjaira boruló, nehéz

vaslemez az álom.

A kényszerek mások.

Elalvás el?tt ma este is azt

fogom suttogni végül:

Andi.