Bakkné Szentesi Csilla : Emlékfátylam

*

 

 

http://youtu.be/oaEJQRqj3S4

 

 

 

Ma gyöngyházfény? felhőket

ölelt  magához az ég,

halk dobbanások íve alatt

az éj sóhajokba rezdült.

 

Kagylókba zárt zsongás

ringatta tenger fodros álmait,

izzó öledben a Hold ezüstje

félszegen megenyhült.

 

Majd két parányi csillag

lopózott pilláid mögé,

s csillantak áttetszőn, mint harmat,

mi a virág szirmán védtelenül

adja át magát a felkel? vöröslő Napnak.

 

***

 

Mire érintésed mellettem elszenderedik,

a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,

de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,

és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.

 

***

 

Ma gyöngyházfényű felhőket

ölelt  magához az ég,

s én egy pillanatig elhittem:

karjaimban szunnyad a világmindenség,

és holnap is velem leszel, kincsem…

 

..nem csak a szívemben pihensz

emlékfátylam alatt magadnak…

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.