Böröczki Mihály - Mityka : Vindő

A színe kék volt, mint a kopott mennybolt,

úgy emlékszem, jó nyolcvanliteres volt,

a nyaka szűkült, lent mindegyre tágabb

öblöt mélyült a tartó karikának,

bár kanalaztuk, kentük nyakra-főre,

a zsír aligha fogyott ki belőle,

csak egyszer mélyült várósra, ha még oly

hihetetlen is, pont disznóöléskor,

mert olyantájt, hogy töltse föl a lelkét

az olvadt zsírral lágyan telemerték,

és dermedt szépre, kör-körös fehérre,

csöpp üres kúp lukadt a közepére,

majd körbekezdték, móddal és beosztva,

a kenyérkaraj fénylett, mint az ostya,

és télidőben elérték az alját,

a visszamaradt, vén, tepertős barnát,

ő várakozón rányitott az égre,

és beöltözött tiszta, kék-fehérbe.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1001 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.