Marthi Anna : borzalom

sétálok

testemhez férk?znek

nyárutó illatárban

ruhák az árnyak

oldódnak leveg?ben

suhog ez erd? palástja

hosszú ösvényen maga után húzza

a zörg? leveleket

báli ruháján tócsafényben

csillagok remegése

hízelg? ma a hold

fekete kalapom karimájára ül

aranyveretes pánt

rábeszéltem a csendet tartson velem

az eloldalgó napra vár

éjszaka ágbogán épp

felszalad a szem

amint

a csipkebokor

rákarcol a tájra

 

Legutóbb szerkesztette > Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak