Maretics Erika : Nyugalom

 

 

Cseresznyefa girbe-gurba ága,

mint öregasszony int? ujja

nyúlik felém, a hófehér virág

 illatát érzem,

már örökre enyém. 

A nap melegét szívom 

mohó vággyal,  

tüd?m kitágul, 

szemem a tisztás színeit issza,

fejem belekábul. 

Kismadár éneke átzengi az erd?t, 

fejem alatt karom,

békesség tölt el, körülölel szelíden 

a vadon.

 Álomtól ittasan 

hallgatom, gyönyör?en szól,

üdít? dallama visszhangzik

a sziklafalon.

Legutóbb szerkesztette > Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.