Bonifert Ádám : Jeltelenül

Még ma sem értem, miképpen tévedt el bennem az id?…

Még ma sem értem,
hogy miképpen,
 milyen er?térben
 tévedt el bennem az id?,
tenyerem vonalai szerint
más képben várt rám a jöv?,
mely megdicsér, vagy megint,
érdemem szerint;
s hittem a jeleknek,
jósnak, álomnak, varázslónak,
f?leg a szépnek, kellemesnek, jónak,
talán a determinációnak;
de nem az észnek,
inkább érzelemnek,
nem a tudásnak,
inkább kételyeknek,
nem az égi,
de a földi jelnek;
s nem tudtam, hogy én mit?l leszek én,
markomba szorult sok váró remény,
mely nyíló ujjak közt végül kihullott;
még ma sem értem,
mi a sors, bár sorsomat megéltem,
de jeltelenné lett bennem a jel,
mely nem jelez és nem felel;
s hiába érteném meg visszanézve –
élni mindig el?re kell,
akár van, akár nincs
valami jel.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.