H.Pulai Éva : Az internetre kerül a Codex Sinaiticus

2009.07.08. H.Pulai Éva Hírek 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
A világ legrégibb Bibliájának, a Codex Sinaiticusnak, azaz Sínai-félszigeti kódexnek fennmaradt részei az interneten ismét egységes egészet képeznek.

 

A Codex Sinaiticus kézzel íródott görög nyelven a IV. század közepén Nagy Konstantin római császár uralkodása alatt, aki törvényessé tette a birodalomban a keresztény vallást. A szöveget csupa nagybet?vel, szóközök nélkül négy írnok vetette pergamenre, közülük háromnak sikerült megállapítani a személyazonosságát.

 

A kódex 43 pergamenlapból álló részletét 1844-ben véletlenül találták meg a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban, ahol Constanin von Tischendorf német kutató bukkant rá t?zgyújtásra szánt papírok között. A felbecsülhetetlen érték? dokumentum Lipcsébe került. Kés?bb a kódex egyre több részlete került el?. Eredetileg 1400 lapból állhatott, ebb?l 800 maradt fenn – java részüket a British Libraryben tárolják. A többi ismert pergamenlapot az Oroszországi Nemzeti Könyvtárban és a Lipcsei Egyetemi Könyvtárban ?rzik, az 1975-ben megtalált újabb 38 oldalt pedig Egyiptomban, a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban. Hiánytalanul fennmaradt a teljes Újszövetség, s meg?rz?dött Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának els? ismert változata, az Ószövetségnek azonban csupán a felét kímélték meg az évszázadok.

 

„A Codex Sinaiticus a világ egyik legértékesebb írott emléke” – nyilatkozta Scott McKendrick, a British Library nyugati kézirattárának vezet?je. Véleménye szerint az 1600 éves kézirat betekintést enged abba, hogyan fejl?dött az els? évszázadokban a kereszténység, bemutatja, hogyan hagyományozta egyik nemzedék a másikra a Bibliát.

 

A négyéves projekt keretében a pergamenlapokat ?rz? négy intézmény virtuálisan összeillesztette a kódex lapjait. A digitalizált Codex Sinaiticus tartalmazza a Szent Katalin kolostorban talált oldalakat is, amelyeket korábban nem publikáltak: a pergamenlapok oly rossz állapotban vannak, hogy nehéz ?ket tanulmányozni.

 

Mivel korábban nehéz volt hozzáférni az oldalakhoz, a tudósok csupán-egy-egy kérdésre összpontosítottak. A digitalizált kódex viszont els? ízben enged rálátást az egész m?re, s ezáltal új kutatásokat indukál.

 

Juan Garces, a British Library görög kézirattárának projektmenedzsere szerint, aki részt vett a kódex digitalizálásában, még mindig vannak megválaszolatlan kérdések a kézírásos Bibliával kapcsolatban: hol íródott, kinek az utasítására, és mennyi ideig tartott, míg a négy írnok pergamenre vetette a kódexet. Példaként a kódex keletkezési helyét hozta fel, megemlítve, hogy a tudósok némelyike szerint Cesareában íródott.

 

„Reményeink szerint új kutatásokat inspirál a digitalizált anyag, s nagy érdekl?dést vált ki mind a tudósok, mind a hív?k között világszerte” – mondta a projektmenedzser, hozzátéve, hogy amikor tavaly júliusban az oldalak negyedét hozzáférhet?vé tették az interneten, a legels? nap 3,5 milliónyian voltak kíváncsiak a m?re. Az érdekl?dés oly nagy volt, hogy a honlap összeomlott.

 

A Biblia hétf?t?l ingyenesen letölthet? a www.codex-sinaiticus.

 

Forrás: kultupart.hu – MTI

 

Részlet a Codex Sinaiticusból: Eszter könyvének 2. fejezete

 

A Codex Sinaiticus, azaz Sínai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybet?s görög nyelv? Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerz?k el?szeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor” cím? munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban: Ã? vagy S, illetve 01.

 

346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A bet?ket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 bet? soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet kés?bb 7 korrektor javított.

 

Lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Museumban ?rzik.

 

Története

 

A kódexet Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban (Egyiptom) a tüzelésre váró papírok között. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt II. Frigyes Ágost szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a Codex Friderico-Augustanus nevet adta neki.

 

Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisb?l (Mózes els? könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor II. Sándor cár megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent Szeptuaginta-kiadást. A kolostor gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhet?en került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az I. világháború után a British Museum vásárolta meg 1933-ban 100 000 fontért a kódexet a Szovjetuniótól.

 

Küls? hivatkozások

 

Források

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva