mert holnaptól
rohanni kell matrózcsíkosan
elképzelten ide-oda
kapkodva az id?ben elcsenni
bel?le minden létez?
formás kis szemfed?t hogy újra
szerelmesen tudj vacogni bennem
mint egy felbolydult árnyék
olyan leszek kileng alólam
az összes nincs tovább és
testmelegb?l testmelegbe
rajzolom azt az egyetlen éjszakát