Ha verset írok, a gondolat
Indul meg elébb, csak aztán jár a kéz.
Bólint a fej, s nagyokat
Csóvál az ész.
Csak ülök itt, s könyöklök,
S egy kopott dobot verek,
S kezemig szaladnak az ösztönök,
Fejemig lüktetnek az erek.
S mint ezernyi sürg? állat,
S mind a bogár,
Fölindulnak bennem a vágyak
Ostobán
E szívtelen szív hajcsára
Minden versemnek.
Ostoroz, ha nem telik másra
S a kerekded
Rácsos homlok felett,
Feln?tt fej morog, a konokon
Vetett
Gyermekszív sorokon.
2007. március. 27
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Kastély Máté