Fövényi Sándor : Álmaim koldusa….

Ha menni kell majd szótlanul teszem,
hisz’ röhögve eladtam utolsó imám.
Ladikom orrát lágy szellőre fektetem,
midőn szívem letépem rólad rongy világ.

 

Jó lotyóim – ti gyönyörű szajhák –
kik könnyű mámorra rótok nehéz igét.
Látjátok? Istenünk kitárja két karját,
s várja a fájdalom néma hercegét.

 

Lassan kegyvesztett felhőkre lépek,
részegen vedelem a nyugvó nap borát.
Ajkamról csordul, s lám így lesznek fények –
mit rőt kések vésnek arcom arany porán.

 

Ám előbb álmaim koldusának
zsebeit lángoló könnyeimmel töltöm.
Ha fizetni kell már ismeri az árat,
ő fenn az égben, én pedig a földön.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....