Megszületett, már kínt okozott
Nem tudni örökül mit is hozott
Sok id? eltelt míg két lábra állt végre
Fegyvert még gyermekként kapott a kezébe
A játék-pisztolyt, hamar megunta
A ravaszt nemsokára az igazin húzta
Nagyon sokat tanult mire álmát elérte
Széles szürke sávot festett az égre
Gépének gyomra a halált rejtegette
Hány embernek fájdalma, ?t nem érdekelte
Egyik nap a leveg?ben parancsot kapott
Saját családja, azóta már halott
Parancsok mögé rejt?zött a lelke
Azt üzenték neki, hogy a hazájáért tette
Több ezren voltak néhány nap múlva
Gépeket vezettek, az utolsó útra
Emberek milliárdjai bámulták az eget
Szebb volt a rovar- zöld, most minden fekete lett
Mi utánuk megmaradt: a romok és a semmi
Nem volt él? ember aki meg tudna döbbenni
Mit tettek azt a saját fajuk ellen tették
Az aranykeresztjeiket …mind kiérdemelték
Értelmetlen pusztításra csak az ember képes
„Sáskajárás humán módra" ! Fájdalmas és véres
A sáskák „csak" rovarok, ösztönösen élnek
A f?eml?sök egyedei hatalomért ölnek
Mikor meghalt -érte már senki sem zokogott
Örökül a génjeiben ezer halált hozott…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Both Péter (Peth)