Both Péter (Peth) : Sásjárás…A sáska

 

Szárnya már el sem bírta a testét

Lerakta petéjét , kilehelte lelkét

 

Petéb?l lárva lett mélyen a föld alatt

Bábból imágó, tovább ott nem maradt

Kijött a napra, mert ösztöne ?zte

Életében el?ször kóstolt a f?be

 

Sok ezren voltak, de nem érdekelte

Míg zöld volt el?tte ette, csak ette

Semelyik nem volt már közülük éhes

Jóllakva zabálni, csak a sáska képes

 

Elfogyott minden, hát útra kelt innen

Nem tudta hogyan, de fenn volt az égben

Százezer rovar egy irányba röpült

Az ember reszketett az ég elzöldült

 

Millióan lettek és egyikük sem tudta

Miért és honnan keltek egykor útra

Ahol zöldet láttak, mindenhol leszálltak

Amerre megálltak, mindent felzabáltak

 

A nagytavak sem állják a sáskajárás útját

Génjeikben hordják a menekülés módját

Vízbe fojtva magát, alkotva szigetet

Sáskahada rajta eleget pihenhet

 

Tüzet olt ha  kell , saját maga testtel

Nem gy?zi le ember ördögi szerrel

Legázol az állat mez?t és ligetet

Maga mögött hagyva s?r? döbbenetet

 

S ha szárnya már nem bírja tovább a testét

Nem zabál tovább, de lerakja petéjét

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Both Péter (Peth)
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.