Ég veled!

Mentsd hát meg lelked tiszta hevét

Asszonyi – állat létem kapaszkodó 

Magányától, borutól. Magamtól.

Mire hajnal – ágyam rád borul,

Szenderegsz. Már távol járok,

Elfutok, hogy visszatérhess

Alkuszos kis otthonodba.

Karod majd keres. 

Utunk ketté válik.

Ég veled! 

 

 

96látogató,1mai

Szerző dr Kocsi Katalin 82 írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.

3 Komment

Hagyj üzenetet