Hazafelé.
Fázom.
Fáradt vagyok.
Valamit ennék…
Harmadik emelet-csengetek,
kulcs csörög bent-várom,
hogy bent legyek!
Ott vár két gyermekem,
kiket nem látok
szinte sosem.
Hajnalban reggelit készítek,
ők elmennek,
én ugyanezt teszem….
Egy pénztárgép lett
az életem-egész nap
nézegethetem.
Verem a billentyűket,
verem,
jól ütöttem be?
Vagy nem?
És kapom a pénzt,
és adom a pénzt,
és figyelek,
és figyelek…
nem tudom,hány óra lehet!
Végre itthon.
Fáradtan.Ölelő karok…
Örvendő szemekben bánat,
arcomon mosoly.
A holnap ugyanígy forog,
a fogaskerék egyre csak nyikorog…
de ma, ma még alhatok
a jó meleg ágyban…
Holnap?…
még oly messze van…
Alszom…
álmodom…
De az óra pontos,
és csörög…
– én meg csak szidom,
és átkozom!…
Itt van egy új nap,
egy újabb hajnalon…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: P. Tóth Irén