P. Tóth Irén : Mindennapi kenyerünk

 

Hazafelé.

Fázom.

Fáradt vagyok.

Valamit ennék…

Harmadik emelet-csengetek,

kulcs csörög bent-várom,

hogy bent legyek!

Ott vár két gyermekem,

kiket nem látok

szinte sosem.

Hajnalban reggelit készítek,

ők elmennek,

én ugyanezt teszem….

Egy pénztárgép lett

az életem-egész nap

nézegethetem.

Verem a billentyűket,

verem,

jól ütöttem be?

Vagy nem?

És kapom a pénzt,

és adom a pénzt,

és figyelek,

és figyelek…

nem tudom,hány óra lehet!

 

Végre itthon.

Fáradtan.Ölelő karok…

Örvendő szemekben bánat,

arcomon mosoly.

A holnap ugyanígy forog,

a fogaskerék egyre csak nyikorog…

de ma, ma még alhatok

a jó meleg ágyban…

Holnap?…

még oly messze van…

Alszom…

álmodom…

De az óra pontos,

és csörög…

– én meg csak szidom,

és átkozom!…

Itt van egy új nap,

egy újabb hajnalon…

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.