Tamási Attila : Daciat a Székelyeknek!

Két székely atyafi Székelyudvarhelyről Bukarest felé tartott a rozoga Daciával. Közben rájöttek, rossz irányba mennek, hiszen Vásárhely felé kellene menniük, de ha már elindultak, nem fordultak vissza, hogy szerencséjük legyen. Egy csapat alpinista talált rájuk, valahol a Kárpátok túlsó oldalán, egy szakadék mélyén.

 

A helyszínre érkező rendőrök csak a fekete doboz által rögzített beszélgetés alapján tudták rekonstruálni a történteket. Miért csodálkoznak a fekete dobozon? Hiszen az egy olyan típusú Dacia volt, amit lezuhant és kiszuperált MIG-alkatrészekből rakták össze, külön a székelyek számára. Még katapulttal is ellátták. Akik eddig kipróbálták a katapultot, azok mind egy szálig a Regátban kötöttek ki. Mivel nem ismerték a nyelvet, és nem tudtak felvilágosítást kérni a visszaúttal kapcsolatban, valamennyien ott ragadtak. S hogy azért a Székelyföldön se csökkenjen drasztikusan a lakosok száma, regátiak foglalták el helyüket. Ez így természetes, így európai.

Visszatérve a feketedobozra. A berendezés ezt a beszélgetést rögzítette: (Háromórányi csend. Említettem már, hogy székelyek ültek az autóban…) Egy bölcs nyugalomba burkolt hang:

– Áron bátyám, bukdácsolt egyet a kocsi, s jajgatást es hallottam. Ejsze átmentünk egy gyalogoson.

– Az á, nekem es erősen úgy tűnt.

– Aztán mé` nem nyomta meg bátyámuram a féket?

 – Nyomtam én, öcsémuram, de megbokrosodtak a lóerők.

– Ha nyomta volna, nem hágjuk meg azt az atyafit. Hogy nyomta kend azt a pedált?

– Lábbal nyomtam, öcsémuram, me` a kezembe` a gyepjő vót.

– Nem gyepjő a, hanem volán. Már korábban es mondani akartam, hogy amit bátyámuram a kezében tart, az a biztonságossági öv.

– Úgy es mondhatom neki, de attól még nem vándorol vissza a lélek abba a szerencsétlen emberbe.

– Nem kéne visszacurukkolni?

– De, kéne…

 – Akkor mé` nem térünk vissza?

– Me` ahhoz előbb meg kéne állni.

– Oszt mé` nem áll meg, bátyámuram?

– Én megállnék, öcsémuram, de a fogat nem hallgat rám. Hiába húzom be a kötőféket, me` nem áll meg a füstös szekér. Ejsze megbokrosodtak a lovak.

– Ejha, ezt nem ússzuk meg büntetlenül!

– Dehogy nem, bízza csak rám, öcsémuram.

– Kend tudja, elvégre kend a fogatos. De mégis, miből gondolja, hogy megússzuk?

– Hát nem látja, hogy gyű az az éles kanyar?!…

– Áááááá… – Áááááá…  – A vizsgálat lezárása után kiderült, hogy a székelyek voltak a hibásak, amiért a fedélzeti számítógépet nem állították át a román menüre, vagy legalább az oroszra, miután elhagyták Székelyföld határát. Emiatt kipufogtak a dugattyúk, kikotyogósodott az olajszintmérő pálca, s az irányjelző is csak szaggatottan működött.

Továbbá: a fékpofák magyar nyelven pofáztak vissza a tömítészabáló, dák gyártmányú fékolajnak, a rendszámtábla olvashatatlanságig bemocskolódott, az ablaktörlő két karja nem körbe-körbe, hanem csak jobbra-balra mozgott, elvonva a vezető figyelmét, az olajszivattyú nem volt kellően megolajozva, a szélvédő nem védte a szelet, a poroltó nem oltotta a port, csak a tüzet, meg ilyenek. Az eset kapcsán a kormányszervek által levont tanulság: – Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy javuljanak a székelyek életkörülményei. Első lépésben minden székely kapjon Daciát…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Adminguru
Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.