Lucskai Vincze : Isten széke

  
Isten széke  
völgyeimnek minden vétke  
kótyavetyélt éke  
kuporog tövében  
szénéget?k izzó pokla  
füstölgi emlékeit fojtva  
színét vesztett id?kbe  
ülsz-e még rá   
magyart óvni  
lábat lógatva katlanok ködébe  
óvni  
vagy zokogni  
  
mit számít már  
gyökerest?l kitépheted  fáit  
b?nbánatból fonhatod ostorát  
hogy csattanjon mint korbács  
az eldobott pásztorbot felett  
borzongjon csak belé  
kárpátok tekn?je  
poroszkáltunk eleget veszend?be  
  
zúzódjék öklöd jognak padmalyán  
hisz méregfogak marta sebeket   
nyalogattunk már eleget  
  
mást nem lehet  
  
a hegyek fekete pupillája  
ridegen sóhajtja rám tekintetét   
  
állom  
  
s gyömöszölöm hervadt virágom  
sután  
lyukas zsebembe
  

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...