Felhasználói fiók

korhadó

deszkakerités koszorúzza

a kertet
       

        ahol

vihar szédített feny?k

gyökerét alig

takarja már a föld

a ház tócsákba tükrösül
félhomályt dadog köré

a néma ég.

kifeszült

madárszárny ahogy ablakunk kitárva
elárvult évszakot köszönt
       

        hiába

ostoros
hatalommal kitaszított
?zött menekült

mi lett bel?led

ékezet nélküli világban
szundítottad át
a soron következ? forradalmat

dünnyögés a múltról
nem ápol tovább

homályba lök
lassanként eltakar

sóhajtásokból szobrot emelve

szelídül kényelmessé észrevétlen

a körülöttünk fogcsikorgató világ

ahogy naponként tehetetlen

borzongásunkból előbotorkál  

az utcanevekből hamisult történelem

angol szavak keserülnek a szánkban

fölsebzett térképen álmunk rozsdája

a sodrásból menekített csönd