Kovács Beáta Szerző
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
Beáta
13 év 2 komment

Másképp éljük életeink. Kinek ez fontos, kinek az.

Csabi bácsi némán támasztotta a pultot.
Ma ? volt a soros, így reggel hatkor jött is nyitni a kocsmát.
Sanyi persze már ott várta az ajtóban. Szokás szerint.
Hétig nem is szokott jönni más, csak a Sanyi. A maga három deci vöröséért.
Félliteres pohárban persze. Reggel még remeg az ember keze, az els? kortyok el?tt.
Így szoktak ?k lenni reggel kettecskén. Sanyi a bor fölött mélázgat, Csabi bácsi a gondjaiba merül.
Most, hogy Ica néni meghalt, már túl nagy a ház, kettejüknek, Bea lányával.
El kellene adni, mert a rezsi is rengeteg, de ugyan ki venné meg azt az öreg házat?
Le is van robbanva.
Jó lenne igénybe venni azt a költözési hitelt amit a tv reklámoz.
Hisz az a kis ház b?ven elég lenne kettejüknek, amit a Feri árul a Majorban.
Közel is van. És a másikat két évük lenne eladni.
Csak az értékbecslési díj ne volna, meg a havi részlet. Az ember azért akar felvenni hitelt, mert nincs pénze, de akkor meg honnan fizesse a havi részleteket? Ráadásul ott a kamat is.
Ma neki kéne ülni és átszámolni az egészet. Hátha van megoldás…
– Kérhetek még egyet Csabi bácsi?
– Persze, hozd ide a poharadat. Ma hova mégy dolgozni?
– Béla jön értem majd ide tízre. Azt hiszem füvet kellesz nyírni.
– És holnap?
– Nincs még semmi. Csabi bácsi vihetnék két litert? Estére hozom az árát.
– Estére itt legyen a pénz, nem mint a múltkor!
– Itt lesz Csabi bácsi. Nap végén a Béla úr kifizet és hozom.
– Rendben vihetsz.
Sanyi visszaült a helyére és megkönnyebbülten sóhajtott. A mai boradagja is megoldódott. Pedig ideges volt reggel nagyon miatta. Még szerencse, hogy Csabi bácsi dolgozik ma. Neki aranyból van a szíve.
Milyen szép is lesz ez a nap!
Hálásan vigyorgott Csabi bácsira, de az most nem figyelt rá. Tollal , papírral és számológéppel a kezében, újra gondolataiba merült.

 

14 év 4 komment

H?seink lehet, hogy a kocsmákban találtatnak?

– Aszem h?s vagyok – motyogta Attila, sörét bámulva.
– Mi?
– H?s.
– Te? H?s? – hadarta Sándor értetlenül. – Osztan mié?
– Hát, mer tegnap segítettem a Marikának.
– Amelyiknek leéget a háza?
– Annak.
– Mit?
– Kimentettem a régi faládáját. Tudod amit úgy szeret.
– A ház az leéget.
– Az le. A láda nem.
– Hagyjad má!
– Azt mondták, hogy aki segít meg életeket ment, az h?s – viaskodott Attila.
– Hol mondták?
– A tv-ben.

– Akkor én is h?s vagyok – szólt egy id? után Sándor.
– Te osztan miért?
– Életet mentettem.
– Te?
– Csütörtökön, mikor innen a kocsmából mentem haza. Át a síneken.
– Mi vót akkor?
– Hát elestem. Bevertem a fejem.
– Oszt?
– Aztán meg felálltam és hazamentem.
– Na és?
– Hát ha, nem térek magamhoz, és ott maradok, elcsap a vonat. Életet mentettem.
– Az nem ugyanaz! – horkant fel Attila.
– Miért?
– Hát mert mást kell megmenteni.
– Azt meg ki mondja?! Élet az élet.

Csaba bácsi csendben hallgatta a beszélgetést, a másik asztalnál. Mosolygott a szócsatán, de aztán elgondolkodott. ?se nagyon tett semmi h?sieset életében. Nincs oka mosolyogni. Legalább is nem emlékszik ilyesmire.
Nagyot sóhajtott. Most nincs is ideje ilyesmire. Haza kell mennie Ica néninek vacsorát adni. Aztán kicserélni a pelenkát alatta és lefektetni, ahogy egy éve minden este. Majd holnap gondolkodik rajta, tett-e valaha valami h?sieset.

14 év 1 Komment

Életünk tanui ők…

  

       

Két gyertya lángja olvadt egyé szememben. Ugyan egy apától lettek, mégis két különböző részét világították meg életemnek.

Az egyik több éjszakán át utánozta lángját szenvedélyem tüzének. A másik, estéről-estére figyelhette rohanását magányos életemnek.

Az egyik szerető, a másik magányos lány szemlélője és most itt égnek mindketten, írásomat figyelve. Lesik ujjaim kusza útját, és egyikük közben meg van róla győződve,  csakis ő láthatta  életem minden boldog pillanatát.

 – Én adtam fényét szerelmes éjszakáknak.  Én voltam ki látta milyen boldog, amikor egy ébredést ölelésben él át. Láttam szemeinek csillogását, amikor azt mondták neki „szeretlek”. Hallottam szíve dobbanását amikor a férfi az ajtón belépett. Mikor együtt voltak az arca boldogságtól sugárzott. Te nem láthattad mindezt, hisz neked a magány jutott, hisz szomorú pillanataiban volt, hogy  téged a tükör mellet meggyújtott. Csak azt láthattad, ahogyan zokog, mert elhagyták, ahogyan fájlalja élete minden bánatát. Hisz ez egy új hely, hol egyedül éli életét. Nincs itt a családja, sem barátok, kiknek elmesélhetné, boldog szerelme bánatos befejezését. Magány és fájdalom mi kijutott te részednek, a boldogság az miben én örökké fürdőztem.

 

A másik gyertya egy darabig engem figyelt s hallgatott, majd váratlanul így válaszolt:

– Igazad van. Én adtam fényét mikor bánatosan a tükörbe bámult. Én láttam mikor zokogva a párnába borult. De én voltam az is, aki meglátta felcsillanását a szabadság örömének. Én voltam ki látta felnőtté válását egy gyermeteg léleknek. Tanúja voltam, ahogyan egy szerető teljes emberré lett. Ez a nő tegnap, új életre ébredt. Egy életre melyet sem a magány, sem a páros ágy nem határozhat meg. Ezért is van az, hogy most mindketten égünk, egy új életet köszöntve a másvilágra térünk.

 

 A lángok pislákolni kezdtek, s mire oda néztem, már mindkettő semmivé lett. A fiókból kivéve, új gyertyát gyújtottam. Figyelt, s némán azt gondolta:

– Milyen szerencse, hogy olyan ember életét világíthatja, ki örömét, s bánatát egyaránt megmutatja.

 

   

 

Kovács Beáta Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.