Tíznaponta megidézem a tavalyi párosrémeket. Utólag tudom:a fogadalom falra hányt önnagyító lencse, és a trombita túl halk, hogy az új év a szerencsét jelentse, bár a pezsg?süveg is jól csókolt. Tíznaponta városrímeket keresek Bécsben vagy Budapesten,hátha hazacsempészhetek némi életet, mert asztalomnál az unalom ócska írógépén csépeli, hogy milyen,ha a határ?r ?rültté pecsételi, és a verspacás köntös rólam fantáziál a fogason, a pirkadat ólomszín ballonját rojtosra rágják a szélmolyok. Tíznaponta gondolatban vörös léttócsává szétfolyok. Segíts. Zsugorodik a próbafülke, mégis rámjön a magány, a semleges szén-monoxid uniformis. Egyedül megcsonkított unikornis az élet, de ajándék, a tucatboldogok azt mondják, nem illik nézni a fogát, nyílván várnak rám szerelmes lekt?rcsodák, érthet?bb lesz, ha tíznaponta összekötöm a mélypontokat, és csicsás reménymasnival reggelekbe csomagolom, amit bennem az éj bontogat.
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).