Búcsú az összkomforttól

Két változatban megírt két kisregényről van szó. A els Változat alcíme: – Garzon a negyediken.
A második Változat címe: – Valódi ház vesztakályhával *

 

 

ELŐSZÓ

 

Egészében is túl rövid, kicsi és kicsinyes életünk álmainak netovábbja, egy valamirevaló összkomfort. Ha valaki Kelet Európában e mellett még más álmokat is dédelget, azokról ki fog derülni, hogy hasonlóképpen haszontalanok.

A végén mindentől és mindenkitől elbúcsúzunk…

Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, miközben versenyt futunk az idővel és a körülöttünk élőkkel, kikből társat és ellenséget választunk. A velünk egy időben élők nagy többségét tömegként kezeljük — „kórus” a görög tragédiákban —, amely arra való, hogy csodálja, elmesélje és megtapsolja a tetteinket.

Közben ki-ki vérmérséklete, kitartása és szorgalma szerint halad az általa megálmodott összkomfort felé. Ez néha puha ágy, húsos krumplipaprikással, kupica jó borral, néha riviérai nyaralás francia parfümmel. Sajnos nemcsak fantázia dolga.

Hogy ki mindenki és mi minden felelős álmaink szárnyaszegettsége és a még sivárabb valóság miatt, felsorolni is lehetetlen, de keresni az okokat kötelesség, még akkor is, ha pontos választ ígérni nagyképű handa-banda.

Talán éppen azért, mert búcsúval, vagy anélkül egy napon minden megszerzett javunktól meg kell válnunk, nem mindegy — nem lehet mindegy —, hogyan értük el azt a mindent. Hány társunk boldogsága árán, hányszor és hogyan voltunk cinkosai a „történelemnek”, hány lapáttal tettünk még rá a feltartóztathatatlanul ránk zúduló örökös keleteurópai átmenetre?

Ami itt következik nem csupán esti mese karrieristáknak és törtetőknek, emlékeztetés az élet végességére, hanem a nyolcvanas évek Romániájának sokfajta kiszolgáltatottságából próbálok kiragadni néhányat: a minimális létbiztonságot is lehetetlenné tevő erőltetett elvárosiasítás torzszüleményeit; azokat a személyiségtorzulásokat, amelyeket az ellehetetlenedett tulajdonviszonyok okozni képesek; valamint a világháborút követő esztelen németüldözést és az üldözött kisebbségi létből származó sorstragédiákat — a kivándorlás ok-okozati láncolatának összefüggésében.

Annak ellenére, hogy a két történet elsősorban a Ceauçescu által fémjelzett Romániáról szól, és hogy azóta sokfajta új torzulásnak lehettünk tanúi, remélem a téma még ma sem érdektelen. Felidézése a jótékony feledés vékony kérge alól talán segít elviselni az új és merőben más, de emberi lényegét tekintve mégis azonos gondjainkat.

Ha végére vergődtek történeteimnek, s méltatlankodnak: — Hol itt az összkomfort? — kérem, próbáljanak velem együtt választ keresni arra is, hogy ki a hibás, ha búcsúznunk kell tőle, még mielőtt elértük.

Hálás vagyok mindenkinek az erre pazarolt időért, hiszen helyette akár meg is gazdagodhatna hirtelen.( Történt már ilyen is, s mennyivel kellemesebb történet!)

 

Köszönettel:  A Szerző

 

I. VÁLTOZAT

 

GARZON A NEGYEDIKEN

 

SZEREPLŐK:

 

GÁBOR — vadonatúj garzonlakó

GIZELLA — Gábor felesége és örököse

MADÁRKA — Gizella testvére

RÁDULY — Gizella első férje

ANNA — Gábor régi menyasszonya

JÁCINT — Anna férje, egyébként is Valaki és

MÁSOK… Mert bármennyire én központúak vagyunk, legegyszerűbb emlékeinkbe is betolakodnak és megnehezítik a számvetést.

 

 

 

Szerző Bárányi Ildikó 76 írás
Nyugdíjas orvos vagyok, benne a hetedik évtizedben. Jelenleg a Máltai Segélyszolgálat temesvári vezetőjeként szeretetszolgálati és karitativ tevékenységet folytatok.1960 óta jelennek meg írásaim. A Román Írószövetség tagja vagyok 1989 óta. Voltam már a Torony tagja, ahonnan egy időre eltávoztam, személyes érzékenység miatt. De a céljaitok tisztelete visszahozott ebbe az alkotó közösségbe.Köszönet a felajált lehetőségért!

1 komment

Hagyj üzenetet