kisslaki : Mennyi kétszer öt? III. – Befejezés

Rigójancsi, misebor, esetleg birkák is… *

A békében eltöltött áldott éveket irigy étvággyal, nagykanállal zabálja az idő. Rózsi is csak akkor vette észre, hogy létezik egy égi homokóra, amikor félig már megtelt az alsó tartály, s azt aztán igazán jól elrendezte a fennlakó magasságos Úristen, hogy ne láthassuk, életünkből hány maroknyi napot, vagy éppenséggel órát rejteget számunkra még a felső fertály.

Tegnap is rácsodálkozott a konyhaajtóra vésett rovásra, amit Szent András havában húzott Zolika feje fölött, hogy hány araszt is nőtt már a gyerek tavaly óta, s mi több a múlt héten már a mellénykét sem tudta rajta összegombolni, amit bátyjai is hordtak apjuk után.

Az esküvő óta — amit Degesz kutya annak idején a templomkapuból nézett —, már hetedszer vezetett kézen fogva új telet Karácsony hava a faluba, s a Szalajtó családnak is immáron hetedszer vágott disznót Kotrós Józsi cukrászmester.

A kis Kotrós gyerek már szoknyáskora óta böllér szeretett volna lenni, de szülei nem bírták taníttatni. Sokba kerültek a disznók, akiket minden reggel az iskolába kellett terelgetni, s ott gyakorlati tananyagként a tanulónak levágni. A szülők a húsból még kóstolónyit sem láttak, legfeljebb egy-egy osztályzatot a nebuló üzenő füzetében. Még a leckére feladott kolbász és hurkatöltést vagy fasírtkeveréket is be kellett vinni a tanárnak másnapra — javításra.

Ezért aztán a családi tanács úgy határozott, hogy cukrász lesz a gyerekből. Leginkább ez a nagypapa kívánsága volt, mert szerette a tortát, s mint nyugalmazott horthy-ezredes, nem engedhetett meg magának még egy kisdobostortányi luxust sem.

A disznóölés reggelén Magdika is várta Kotrós bácsi érkezését. Már nem a vágás miatt, hanem mert ritkán látni olyan böllért, aki disznóvágásra rigójancsit meg krémest hoz a család gyerekeinek. Meg azt is tudta, hogy egész estig pótmamája lesz bátyjának — ki csak két hónappal idősebb nála — orrát, száját kell törölgetnie, óvni, vigyázni minden lépését, nehogy valami galibát okozzon, mert ilyen ritka eseménykor Zolika ég a segíteni akarástól.

Mikor Magdi reggel az utcára nézett, Zolika már vagy jó órával előbb a kút mellett, az öreg kehes hárs tetejébe ült, mint egy kalimpászmadár, hogy legelőbb lássa meg, a fehéren szikrázó hóban mikor fordul be a keresztnél a fekete, nagykucsmás, apró mester. Először tavaly sikerült neki a fakoronáról elrikkantani az örömhírt az udvar fölött. Erre aztán fogadóbizottság gyanánt elébe rohant Degesz kutya a félútig.

A kisgyerek nagyon sajnálta a családtag számba menő disznót, de hát minden télen így kell ennek lennie. És ha a felnőttek annyira örülnek neki, akkor neki is részt kell venni benne, mert nélküle — ugye — nehezen végeznének. A zománcozott fehér nagyvejlingot mindig ő cipelni ki a nyári konyhából a belsőségeknek, a sót és kiskést apjának ő adja keze alá  a százéves tölgyfaasztalra, hogyha a pörzsölt disznónak levágja a farkát, kézközelben legyen, amit ő kap meg, mint a Szalajtó család legfiatalabb férfitagja. A striglivakarót is meg kell keresse; ha jól emlékszik a fészerben a keresztgerendán van, direkt az eresz alatt. Annak meg az a hivatala, hogy amikor az utolsó szalmaláng is ellobban a disznón, végig le kell kaparni a szőrt meg szalmapörzsöket a bőrről.

Lábasok, fazekak, bödönök hordásában, a teknősúrolásban is helyt kell állnia. Ehhez aztán nem kell iskolába menni! Meg aztán a többi munka, még felsorolni is nehéz!

Kotrós bácsinak vizet, bort, vagy pálinkát hozni, vagy megtörölni a kockás nagyzsebkendővel a gyöngyöző homlokát, mikor kockára aprítja a húst a teknőben és ledarálja, s ráadásul mekkora figyelemmel kell szórni neki a hozzávaló sót, borsot, meg a nagy zacskó paprikát, olyan ütemben és annyit, ahogy a húsmasszás kezével a mester vezényli.

— Ehhez rengeteg ész kell — magyarázta Baróti plébános úr, hogy hogyan kell majd szakszerűen Kotrós bácsinak keze alá lenni fasírtkeverésnél is.

Ahogy elnézegette a pap a feszülten figyelő gyerekszemeket, eszébe jutott az a dermedt hajnal, amikor a kereszt alatt a kóbor kutya oltalmában rátalált a csecsemőre. Azóta csak úgy nőtt, cseperedett vadvirágként isten füvészkertjében, hiszen őrá is sütött a nap, ugyanúgy, mint a többi megnyesett, nemesebb növényre.

Ő aztán nem tesz kivételt.

Ami Szalajtó Zolika szellemi képességeit illeti, egészen más véleménye volt az idehelyezett új igazgató néninek, mint az atyának. Mikor Szalajtó mama beíratni vitte Magdit és Zolit, az új vezetőnő, a frissen érettségizett Kucséber Aranka, hálatelt szívvel gondolt atyai barátjára, Szendeöfhy Szilárd pedofil főosztályvezetőre, aki őt már tízéves korától fogva istápolta, tanítgatta, és ezt a pozíciót is neki köszönhette. Szilárdka még azt is megígérte neki, hogy kiházasítja innen, ami garantálja neki, hogy egy csapásra gazdag, művelt úrinővé váljék. De ha őszintén magába nézett volna rájön, hogy képességei inkább predesztinálták volna egy közepes nívójú kuplerájba a katedra helyett.

Zolikával nem tartott sokáig a beszélgetés.

A tanárnő röviden kijelentette, hogy a gyerek többszörösen terhelt. Beíratni képtelenség, mert még ötvenéves korára sem fogja megtanulni, hogy melyik a szép keze.

A síró Rózsika is csak akkor nyugodott meg isten akaratában, mikor Baróti atya igazolta a nyegle pedofilova felületes diagnózisát, de megígérte, hogyha írni nem is, de valami számtani feladat megoldására megtanítja.

Az első eredmény már negyedéves megfeszített tanulás után jelentkezett. Zolika nagyon boldog volt, ha a tudását megmutathatta ennek a kedves, derűs, jószívű világnak.

Például, ha megkérték az utcán, boltban, templomban vagy éppen este vacsora közben, hogy mutassa meg Zolika mennyi kétszer öt, akkor előrelökte piszkos kis ökleit, szétterpesztette mind a tíz ujját. Közben ragyogott az arca a túláradó örömt?l. Mikor aztán megdicsérték, hálás kutyaszemei feketén ragyogtak.

Szalajtó Gáspáré is, mikor Karácsony másnapján kifordult a sekrestyéből, miután Baróti atyával megittak egy üveg misebort. Boldog volt, szíve majd összeszorult a meghatódástól és hálától, mintha tán még roncsolt arcát is lágyabbra kozmetikázta volna valami mennyei kozmetikus.

Zolikának tavasztól biztos, életre szóló hivatala lesz, a szeretett birkái között. Őrizni, ápolni, óvni, istápolni kell őket.

Meg, ha úgy hozza virágos kedve, megtaníthatja a legokosabbat, hogyan kell kétszer ötöt mutatni…

 

  

Legutóbbi módosítás: 2007.05.29. @ 14:11 :: kisslaki
Szerző kisslaki 252 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de