Kovács-Cohner Róbert : Az idők felénél

2007.05.21. Kovács-Cohner Róbert Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
(R. M. – hez)

 

Az óceán partján állt,

S az eget átkarolta.

Szemébe sűrűsödött

Minden maroknyi föld,

Miből énje alakot ölthetett.

Korán őszült haja boglyáin

Kihűlő üstökösök –

Félbetört befejezés.

Esőcseppek fodrozták a vizet

Megfáradt menetben.

 

A napból és a holdból

Érkező fénysugár

Az idők felénél

Harmadik szeméből

Árnyat vetett –

Karikákká törött

A két kráter alatt.

 

Szél fodrozta ballonkabátjából

Megelevenedett mögötte a múlt.

 

A tenyeréből sarjadó vonalak:

Az égre festették

Valaha megvillant,

S belőle kialvó csillagait.

Már nem volt többé mit írnia.

Oly sok bágyadt reggel

Időzött fáradt pillantásán –

Oly sok hullócsillag állt meg felette

Elmélázón tűnődve,

Hogy aztán egy megkezdett titkot

Törjön szét feláldozva magát

Egy végső viharban.

 

Az idők felénél állt,

És szülésbe halt

Anyját hívta magához.

Néma porból,

Hűvös csendből

Teremtette újjá

Hullámzó mellkasán.

 

Összegörnyedt.

Az álmok óceánja

A belőle világló

Remegő pászmában

Önként adott megbocsátását

Egy szívdobbanás ritmusára vitte el

A partról a horizont felé.

 

S anyja csak állt,

És szelíden nézte,

A kötényben, mit mindig

Hordott volna,

Kezében a süteménnyel,

Mit fiának sosem süthetett,

Szelíden állt a távolban,

Ahol egybefutnak idők és a csendek,

És nézte,

Ahogy fia a hullámokból

Gyengéden felemeli sosemvolt gyermekét,

És homlokán a lőtt sebre csókol,

És halkan mondja:

 

Már nem fáj. Nem fáj.

 

És még eszébe idézi

Az elhallgatott dalokat,

A csillagok kiszámítható járását

A fekete leplen,

Fájva szeretett hazája

Terítő-mintázatát,

Az elveszett fekete notesz

befejezetlen csodáit,

a tervet, amit ő teremtett

félbetörtnek –

Fanni hangját a tábortűz mellett,

és felemelkedik –

 

Sikolyai szemében,

A föld buckáiban eltemetve

Örökre visszhangzanak.

A lombok közt lidércet játszik még

Minden másokért magába fojtott csendje,

Táncba kezdenek, s ő magához öleli az eget –

Anyja hívja szelíden magához a horizonton,

S a jegenyék ágairól még porba lóg a

Fény, és az árny, mit megteremtett.

A vízbe lép fáradtan: útnak indul az idők felénél –

Az utolsó ecloga.

 

 

Abda mellett eldördül egy lövés.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.