Bonifert Ádám : Emlékezés az első és az utolsó pillanatra

Egy érzelemnek van kezd? és záró pillanata. Ezek hangulatukban és hatásukban különböznek. Mégis át kell élni, még akkor is, amikor néha visszanézünk….

                                                             t?zzománc

 

T?zzománc szavak

buknak fel bennem,

fényes n?alak

emléke lebben,

t?z csiholások

h?fokát érzem,

hallok és látok

forrást a vérben,

lendület, iram,

szenvedély éget

a pillanatban

hogy felidézlek,

ölel? karod

szorításában

ma is akarok

elveszni lágyan,

ma is akarnék

tüzet csiholni,

de nincs már hajlék,

régi a holmi.

 

                                                             jégmez?

 

Hókristály szavak

lepnek be immár,

havas n?alak

emlékként cirkál,

szemembe vágtat,

ahogy hidegen

arcomba vágtad:

minden idegen

közöttünk most már,

a t?z is kih?lt,

a közös oltár

hamuba led?lt,

felemelt kezed,

búcsút int lassan,

jégmez?n megyek,

szélben, viharban,

hókristály övez

téged a térben,

s engem megkövez,

mert veled éltem.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.