Gyötr? vágyak börtönében,
verg?dik lelkem, béklyói közt,
sötét éj után, csak ködös hajnal jön,
szívem sebe mély,
cseppenként fogy el vérem.
Lassan közeleg a halál.
Sohase bánd, hogy megöltél
egyetlen szóval!
szép világunt romokban,
a vár led?lt s maga alá temette a véd?t.
Bizonyíték vagy bizonyosság?
Mindegy már, az árulás mindig fáj!
Bízni, hinni, többé nem tudok.
Csak a látszat, ami összetart,
nincs bosszú, vádaskodás,
elvesztünk mi!
Haldoklom, fáj minden érintésed,
kedves szavad.
Mert másnak szántad szívedet!
Béklyóim a húsomba vágnak,
szárnyam törött.
Túl sokáig vártam,
sebeim elmérgesedtek,
lelkem terhe visszahúz.
A veremb?l nincs kiút!
2000 november
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Adminguru