Testemet s lelkemet te élteted,
akár földet a h?s nyári zápor,
létezésem miattad végtelen
harc, mint a fösvény pénze: kínmámor.
Szívemben úr felh?tlen boldogság,
s mégis, hogy elveszítelek, félek,
fogságban tart e szabadság-rablánc,
s elégek e menny-pokol tüzében.
Elemészt e szerelem vad vágya,
akarlak, miközben menekülnék,
elmémben ellentétfolyam vágtat:
veled s nélküled élnék örökké.
Te vagy a semmi és a mindenség,
s részeg csömörömben folyton innék.
Eredeti angol szöveg:
LXXV
So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season'd showers are to the ground;
And for the peace of you I hold such strife
As 'twixt a miser and his wealth is found.
Now proud as an enjoyer, and anon
Doubting the filching age will steal his treasure;
Now counting best to be with you alone,
Then better'd that the world may see my pleasure:
Sometime all full with feasting on your sight,
And by and by clean starved for a look;
Possessing or pursuing no delight
Save what is had, or must from you be took.
Thus do I pine and surfeit day by day,
Or gluttoning on all, or all away.
