Sonkoly Éva : Könnyelműség

Hűvös, őszi este
tüzet raktam,
felidézni melegét
a nyárnak…

Nem vigyáztam,
tenyerembe égett.
Nézem a kormos
kis semmit…
Olyan parány,
halvány
– ősz égette,
vagy a nyár tette –

Hol van az a
“titok”, melytől
lángra kap
még egyszer…
Keresem, csak
keresem.

Legutóbbi módosítás: 2020.11.07. @ 18:58 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 575 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"