Sonkoly Éva : Pillanatok

 

Lassan elmúlik az életem,
Gondolkodom, mi hiányzott.
Talán nem is fontos , de ami
volt, bántó tekintet, szavak,
kevés tett, a szívemnek.
Ha gondolhatok ilyet.
Mert…
Szívtől szívig, ha szeretet vezet,
utad oly’ egyenes, nem kell kitérő.
Minden ajtó nyitva, titok nélkül.
Rég’ tudom, az időnk oly’ rövid,
tél, tavasz…Amit kaphatok, viszonzásul
annyi. Mosoly, tekintet, ki tudja mit hoz
– a végső pillanat, az a nap.

*

Sorok

Remény.
Csalfa álomkép,
miért hinném.

Hit
Mindig becsapott,
itt hagyott.

Magány
Napi vendég,
oly’ megszokott.

A boldogság
a túloldalon jár.

*

Fények, árnyak
Mit tettél?
Árnyékomra léptél.

Bántó ez a közelség,
távolról, szebbnek látsz.

A megszépítőt,
őrizd, ha tudod!

*

Mégis
Árnyékra árnyék simul.
Utolsó kísérlet, ennyit érek.
Csukott szemmel érzem,
kibillent a mérleg.
Mit reméltem,
az  sohasem volt, ott
– nekem.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2020.11.25. @ 19:55 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 578 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"